„Zarándokok királynéja, tiszta Szűz!”
Ezzel a sorral toldotta meg Horváth József atya, nyárádi plébános a zarándoklatunkat elindító éneket, mosolyt csalva a hívek arcára. Szűz Mária – akinek útján minden évben fölkerekedünk – nemcsak az angyalok, vértanúk, pártriárkák, hanem a zarándokok királynéja is. József atya minden évben elbúcsúztat és hosszan elkísér minket. A mihályházi templomban rövid igeliturgiát tartott, és adott néhány szempontot a továbbgondolásra az idei – ahogyan fogalmazott – erős témához, a békéhez.
A pápai buszpályaudvaron messziről rá lehetett ismerni a formálódó zarándokcsoportra. Többen dicsértessékkel köszöntek, és örömmel üdvözölték egymást: a visszatérő és az újabb résztvevőket is. A mihályházi templomnál szálltunk le, egész nagy tömeg hömpölygött le a buszról.
A zarándoklásra használt latin szó – peregrinatio – a per ager = a földeken át jelentésből származik, vagyis az volt a zarándok, peregrinus, aki elhagyta a fallal elkerített, biztonságos várost, és idegen földeken haladt át. Mi most a Mária Úton Máriacelltől Csíksomlyóig járókkal lélekben összekapcsolódva gyalogoltunk a nyári melegben – sokszor a szántóföldek között – a szárazság miatt poros utakon. Mostanra útvonalunk bejáratottá vált, megszokott megállóhelyeink vannak. A felvirágozott kereszt haladt a menet élén, amit szívesen vittek gyerekek és felnőttek is, gyakran váltogatva egymást. Tompáné Licsauer Melinda vezetésével a településeket mindig végigénekeltük, de útközben is többször rázendítettünk egy-egy szép Mária-énekre. Zarándoklatunk állandó résztvevői ajkai barátaink, akiknek kedvenc énekét szintén elmondtuk. Az egyik pihenő után meghallgattuk Székely János püspök erre az alkalomra írt imáját, énekeltünk egyet, majd a forgalmas útra való kikanyarodásig csendes szakaszt tartottunk. Ki-ki elgondolkodhatott az ima szövegén is: „Add, hogy békességszerzők lehessünk családjainkban, közösségeinkben és a világban!”
Borsosgyőrön már messziről harangoztak elénk, a helyi hívek szeretettel fogadtak. A Szent István király tiszteletére szentelt templomban tartottunk egy rövid imádságot, melynek során a zarándoklás révén történő szívbeli megújulásról elmélkedtünk, majd kicsit pihentünk, amikor is megtapasztalhattuk a hosszú gyaloglás után, mit jelent egy pohár víz, főleg kettő vagy három.
A Szent Anna-templomhoz érve Salgó Ferenc atya várta és köszöntötte a zarándokcsoportot. Énekszóval bevonultunk, a felvirágozott keresztet az oltárhoz támasztottunk, ahogyan mindig, Isten oltalmába ajánlva egész napi fáradozásunkat. Aki akart, bekapcsolódhatott a rózsafüzér imádságba, mások a hittanteremben megpihenhettek, felfrissülhettek. Ferenc atya a gyóntatószékben rendelkezésre állt. A misén a Szent Jakab Zarándokzenekar tíznél több hangszeressel, gitárok, fúvósok, hegedű harmóniában szóló énekeivel tette még szebbé a zarándoknapot. Salgó atya a nap szentjét, Boldog XI. Ince pápát (a török elleni felszabadító harcok szervezőjét) összekapcsolta a nap evangéliumával, amelyben Jézus arról beszél, azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön. A békéért való zarándoklás hitvallás is, valamint saját magunk megerősítése, közösségi vallásos élmény megtapasztalása, amely előbbre segíti a benne résztvevőket. A mise végén megtartottuk a szokásos 13-i fatimai körmenetet – a zenekarral megzenésítettük a kíséretet fúvósokkal, gitárral, majd Ferenc pápáról elnevezett zarándoklatunk a himnuszok eléneklésével zárult, imádkozva a pápáért és hazánkért. „Zarándokok királynéja – könyörögj érettünk!”
Kemény Éva szervező
