A pápai Szent Anna Plébánia KALÁSZ csoportjának bemutatkozása
 |
 |
Egy fotó a csoportvezetőről, egy fotó a csoportról.
Pataki Mátyásné Ani vagyok, 41 éve élek itt férjemmel. Két fiunk van, két menyünk, és 4 unokánk, két iskolás, és két óvodás. Hála Istennek mindkét család itt él Pápán, külön vagyunk, de mégis helyben, így tudunk segíteni egymáson. Az idősebbik fiaméknál 3 unoka van, a fiatalabbnál 1.
Férjemmel mindketten nyugdíjasok vagyunk. Amikor nem az unokákra vigyázunk, akkor a házi munka mellett szívesen olvasok, kertészkedem, kézimunkázom, kreatív dolgokkal foglalkozom, továbbá, egy kis sporttal és gyógyfürdő látogatással segítünk az egészségünket megőrizni.
1993-ban alakult meg Ferenc atya javaslatára Plébániánkon a Katolikus Lányok Asszonyok Szövetségének csoportja (KALÁSZ). Országosan bejegyzett Szövetség csoportja vagyunk.
Első vezetője Masszi Ferencné Panni néni volt 11 évig, akit a néhai Dr. Takács Lászlóné Éva néni segítette a munkában. Mindketten pedagógusok voltak, így összehangoltan és nagyon jól tudták végezni ezt a feladatot a KALÁSZ négyes célkitűzése mentén.
Hit: Merjünk élő hittel, gyakorló katolikusként élni.
Erkölcs: Gondolataink, tetteink eszerint működjenek.
Nemzet: Tiszteljük, szeressük hagyományainkat, nemzetünket, mert ezek a gyökereink.
Hivatás: Nőies nők legyünk, minden élethelyzetben anyás lelkülettel, két lábbal állva a földön, jól tájékozódjunk a világban.
A foglalkozásainkat minden hónap első hétfőjén tartjuk 17-18.30-ig a Szent Anna Plébánia közösségi termében. KALÁSZ évünket szeptembertől júniusig tervezzük meg, év elején összeállított munkaterv szerint. Előfordul, hogy év közben változtatnunk kell, mert hát ember tervez, Isten végez.
Jelenleg 23 bejegyzett tagunk van. Ebből általában 13-an szoktunk részt venni a foglalkozásokon.
Az életkort tekintve, vegyes korosztályú a csoport, zömében nyugdíjasok alkotják, a fiatalok 40 és 50 közöttiek.
Csoportunkra jellemző a szeretetközösség, az egymásra figyelés és egymás segítése, bátorítása.
Látogatjuk a betegeskedő, idősödő társainkat.
Eddigi tevékenységünkben megemlékeztünk az egyházi ünnepeinkről, nemzeti ünnepeinkről.
Amíg volt lehetőség, részt vettünk KALÁSZ-os lelki gyakorlatokon, Hévízen, Sümegen.
Ott vagyunk az első csütörtöki szentségimádáson, a májusi és októberi litániákon. Hagyománnyá vált, részünkre az augusztus 20-i szentmisén történő új kenyéráldáshoz a beszerzés, ill. a hívek kínálása.
Tartottunk kézműves foglalkozásokat, helyi értékekről ismeretterjesztést, (városunk katolikus templomait is végig látogattuk) irodalmi, történelmi előadást meghívott előadóval.
Egészségünk védelmében orvosi, gyógyszerészi és dietetikus szakember általnyújtott előadásokat hallgathattunk. Többször volt már arra példa, hogy valamelyik társunk meghívására az otthonába mentünk, és ott elkészítettünk egy-egy szezonális ételt, vagy új finomsággal ismertettük meg a csoportot.
Egyik év márciusában a nemzeti ünnepünkről való megemlékezés kapcsán a foglalkozásra otthon elkészített reformkori ételeket vittünk, hogy megismertessük a csoportot Petőfiék gasztronómiájával.
A Plébánia által szervezett alkalmakon segítünk a vendéglátásban, tálalásban, süteménysütésben.
Szeretünk énekelni, imádkozni, ez sosem marad el a foglalkozásainkról. Az, hogy vannak idős és idősebb tagjaink, nagyon sokat jelent nekünk, tőlük tapasztalatokat gyűjtünk, és a régi hagyományokról is hallunk. Szoktunk csak beszélgetős összejövetelt is tartani, amit úgy hívunk: “Csak ülök és mesélek”, amikor gondjainkat, örömeinket osztjuk meg. Többen vannak egyedülállók a csoportban és nagyon szívesen jönnek a közösségünkbe. Többször hallottam tőlük, olyan jó valahova tartozni.
Vállaltuk azt is, hogy keresztelő, vagy gyászmise alkalmával, ha szükséges segítséget nyújtunk a kevésbé jártas embertársainknak a liturgián való részvételben.
Elhunyt KALÁSZ társaink sírhelyét közösen, évente egy alkalommal felkeressük.
Összegzésül azt mondhatom, hogy szeretetközösségben együtt haladva, hitünket megőrizve, a mai kesze-kusza világunkban is úgy gondolom, hogy talajt érezhetünk a lábunk alatt. Megerősítenek bennünket az ima alkalmak, a keresztút, a májusi, októberi litániák, a lelkigyakorlatok, a havonkénti szentségimádás.
A foglalkozások a járványhelyzet miatt még szünetelnek.