„Elszakíthatatlan legyen veletek az Úr és irgalmasan irányítsa jóakaratával utatokat!”
(– a napindító áldásból)
Zarándoklatunkon – mint máskor is – a távolság felét elhagyva, Borsosgyőr felé közeledve tartottunk csendes szakaszt. Még körbe is fordultam, hogy lássam: egyetlen felhő sem volt fölöttünk, az ég kékje ragyogva borított be minket. Enyhe szellő futott utánunk – mint a záró misén hallott olvasmányban – amelyben az Úr megjelent Illés prófétának a Hóreb hegyén. Ennek az enyhe Szellőnek a megrendítő, lélekindító jelenlétében jártuk egész délután a Mihályháza és Pápa közötti 1Úton zarándoklatunkat.
Fiatalokért szóló utunkon gyerekek és fiatalok is részt vettek. Az indulásnál tartott igeliturgiában Horváth József atya felidézte Ferenc pápa fiatalokkal való találkozásait. Szűz Mária az angyal látogatása után nemcsak az örömét vitte el Erzsébethez, hanem elment, hogy jót tegyen. Ezt a küldetést kell teljesíteni napjainkban is a fiataloknak. Fontos, hogy ugyanazt éljük, amit mondunk. Úgy kellene nekünk is élnünk, hogy rólunk is azt mondják, amit az őskeresztényekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Ezért imádkozzunk a mai napon, hogy elsősorban mi magunk legyünk átütő erejűek példánkkal a fiatalok életében.
Az út során a településeken mindenhol énekeltünk, akkor lassabban vonultunk, egyébként lendületesen tudtunk haladni. Alkalmas helyen természetesen megálltunk kis pihenőre, meghallgattuk Székely János püspöknek az erre az alkalomra írt imáját, és egy hosszabb szakaszon csendben folytattuk utunkat. Borsosgyőrben Földi István atya fogadott és indított tovább a kedves helyi vendéglátókkal, ahol – mint minden évben – egy kis frissítő uzsonnát is kaptunk. Pápán a Szent Anna-templom kapujában Szabó Zoltán atya fogadta és invitálta be kedvesen a zarándokokat. „Én vagyok, ne féljetek!” – idézte Jézus szavait az evangéliumi szakasz kapcsán, amelyben Péter apostol Jézushoz indult a vízen. Kiemelte az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom fontosságát, valamint annak erejét, ha életünk Üdvözítőjének ismerjük fel és valljuk Jézust. A Szent Jakab Zarándokzenekar kezdettől fogva teljesít zenei szolgálatot a záró miséken: a diákkori, ifjúsági hittanos barátságok talaján éppen az 1Úton zarándoknapra alakult meg a zenekar, hogy ünnepibbé tegye az út lezárását.
A tévé riportere kérdezte, hogy mi tart össze minket. A katolikus hitünk, a Mária Út, és egyáltalán számunkra természetes módon volt jelen az, hogy testvérei vagyunk egymásnak, és nem is csak lelki értelemben, hiszen ugyanbabban a bakancsban jártunk, (még akkor is, ha valaki szandálban vagy épp mezítláb 😊), ugyanaz a Nap tűzte a fejünket, ugyanazon gondolkodtunk a borsosgyőriek kedves vendégségében, hogy merjünk-e még egy pohár vizet inni… Az úton végigénekeltük szinte az összes Mária-éneket a Hozsannából és a zarándokfüzetből, de nemcsak énekeltünk, hanem főleg a pihenők során nevettünk is. Remélem, hogy a zarándoktársak és a misén résztvevők közül sokan magukkal vitték a szívükben az enyhe szellőben érkező Isten jelenlétében haladást, és ebben lépdelnek tovább életük zarándokútján.
Kemény Éva
helyi szervező
